A XII. Károly makacs, háborús politikájába belefáradt ország békére vágyott. Az 1720-as és 1723-as országgyűléseken hozott törvények értelmében a kormánytanács vette át a hatalmat. A tanács felelősséggel tartozott a rendeknek, melyek közül a nemesi rend volt a legbefolyásosabb. Az országot gyakorlatilag a Lovagok házából, a Riddarhusetből irányították. Az egyeduralom megszűntével a király elnöke volt ugyan a tanácsnak, de beleszólása az ország ügyeibe csak névleges volt. Az 1718-tól 1772-ig tartó rendi kormányzatot, más néven Szabadság kort, a svéd történelem legnyugodtabb, legboldogabb időszaka.

A rendek uralkodása alatt élénk kereskedelem folyt egész Európával, Amerikával és Kínával, elkészült az új polgári és büntetőtörvénykönyv. Virágzott a tudományos élet, amely Linné, Celsius és Schéele idején érthető volt. Anders Johan von Höpken, a kalap-párt későbbi vezetője - "a tudományok pártolására, különös tekintettel a matematikára és a természettudományokra" - megalapította a Királyi Tudományos Akadémiát, melynek első gyűlését 1739-ben tartották a Riddarhusetben. (A Tudományos Akadémia ma - többek között - a kémiai és fizikai Nobel-díjat ítéli oda.)

A politikai élet a nemesi pártok küzdelméből állott. Az állam erejét a kalap- és a hálósipka-párt versengése bénította. Ez utóbbiak óvatos, gyanakvó hozzáállásukért kapták a nevüket, a bátor, férfias viselkedésre utaló "kalapviselőktől". A kalaposok a francia, a sipkások orosz érdekekben működtek, kellő évdíjak fejében. A kalap-párt uralma sikertelen háborúkat, a sipka-párt vezette kormányok haladó szellemű törvényeket - az 1766-ban kimondott szólás- és sajtószabadságot is - hagyták az utókornak.

XII. Károlyt nővére, a legendásan csúnya Ulrika Eleonóra, és férje, a hessen-kasseli Frigyes követte a trónon. A nőcsábász Frigyes inkább a metresszeit tüntette ki figyelmével, így Ulrika gyermektelen maradt. Az 1740-ben kirobbant orosz háborút követően a győztes orosz kormány kierőszakolta, hogy a béke tartósítása érdekében Erzsébet cárnő egyik rokonát, Frigyes Adolf holsteini herceget, a lübecki püspököt nevezzék ki a svéd korona örökösének.

1751-ben Hesseni Frigyest szeretője, Hedvig Taube karjaiban érte a halál. Svédország trónjára Frigyes Adolf és felesége, Lovisa Ulrika, Nagy Frigyes porosz király nővére lépett. Frigyes Adolf széles érdeklődésű, művelt ember, felesége felvilágosult királynő volt, Voltaireel levelezett, Rousseau műveit olvasta.

1756-ban, Lovisa királynő híveinek szűk köre amatőr-felkelést szervezett a rendek hatalmának megdöntésére. Az egyik puccsoló azonban túl mélyen nézett a pohár fenekére - úgy-e ismerős a történet - és idő előtt elkotyogta a terv részleteit. A megtorlás nem késlekedett, a felbőszült rendek parancsára kivégeztek néhány száz felkelőt. A nemesek trónfosztással fenyegetőztek, de Nagy Frigyes nővérével nem mertek ujjat húzni. Adolf Frigyessel megalázó nyilatkozatot írattak alá, amelyben ünnepélyesen megígérte, hogy amennyiben felesége még egy kísérletet tesz a hatalom átvételére, azonnal lemond a trónról. A trónörökös nevelésére kormányhű nemeseket neveztek ki. (Ez valahogy természetes volt, hiszen sem Adolf Frigyes király, sem pedig neje nem beszélt svédül.)

Lovisa királynő 1760-ban egy tíz éves rabszolgát kapott ajándékba. Ma már nem számít különösebb eseménynek, ha az utcán svédül hangosan társalgó, fekete bőrű társaságba botlik az ember, de az 1700-as években ámulattal tekintettek a színes bőrű idegenre. (1890-ben külön rendelet írta elő, hogy a Stockholmban tartózkodó feketék a kelleténél nagyobb feltűnés elkerülése végett párosan járjanak az utcán.)

Az ajándék kapóra jött. Lovisa saját vademberén próbálhatta ki Rousseau elméletét. A kis Badin a királyfiakkal, a későbbi III. Gusztávval és XIII. Károllyal együtt nőtt fel, egy asztalnál ettek, egy ágyban aludtak. A különbség csak az volt, hogy amíg a királyi csemeték szigorú neveltetésben részesültek, addig Badin megszorítások, büntetés és fenyítés alkalmazása nélkül nevelkedett. Írni, számolni megtanították, de többet nem követeltek tőle. Akaratos, rosszalkodó tinédzserré vált. Szabadon járkált a királyi palotákban, és hamarosan minden titkos járatát ismerte a stockholmi és a drottningholmi kastélyoknak. A kis Badin mindenkit tegezett, a király székén hintázott, és a kis Gusztit gazfickónak szólította. Nem volt más választás, mint gatyába rázni a fiatalurat. A megszorítások megtették a hatásukat és 1768-ban, a királyi család jelenlétében megkeresztelték a 18 éves Adolf Ludvig Gustaf Albrecht Badin Couchi-t. Tiszteletre méltó ember vált belőle, nevelőanyja saját gyermekeinél is jobban bízott benne. Lujza néni halálos ágyán Badint bízta meg azzal, hogy elégesse személyes leveleit.

Lujza néni halála után leánya, Sofia Albertina hercegnő vette pártfogásába Badint, aki hol udvari titkár, hol balettmester, hol pedig törvényszéki ülnök volt. Karl herceg beprotezsálta a szabadkőműves Ács-rendbe, királlyá koronáztatása után pedig egyenesen a rend nagymesterének nevezte ki. (Belátható időn belül nem fordul meg fekete ember sem a király, sem a parlament, sem pedig a szabadkőműves páholyok valamelyikének még a közelében sem.)

Az 1760-ban kitört európai gazdasági válság súlyos csapásként érintette Svédországot is. A kalaposok ideje alatt gombaként elszaporodott gyárak sorra tönkrementek, az államadósság ismét elérte a XII. Károly háborúi után eladósodott Svédországét. A válság alatt az állam megpróbálta Svédországot a lehető legtöbb területen gazdaságilag függetlenné tenni. Betiltották a kávé, a tea és a bor behozatalát, luxus-adót vetettek ki a dohányra, a tölgyfakoporsókra, a porcelánra és a lakájokra. Selyemtermelő és feldolgozó üzemet indítottak a Drottningholm kastély melletti, Kantonnak elnevezett területen. Hiába pénzelte a francia kormány az arisztokrata kalaposokat, idejük lejárt, és az orosz kormánytól kapott anyagi támogatásnak köszönhetően 1765-ben a sipkások vették át a hatalmat.

A kalaposok belátták, hogy egyedül nem képesek a hatalom visszaszerzésére. Titokban szövetkeztek a kialakulófélben levő királypárti csoportosulással, melynek vezetője a fiatal trónörökös, Gusztáv volt. A tervekbe beavatott Adolf Frigyes király 1768 karácsonyán, az ország érdekeire hivatkozva lemondatta a kormányt, összehívatta az országgyűlést. A sipkások nem engedelmeskedtek, amire Frigyes Adolf lemondással válaszolt. Ennek hírére az állami hivatalok és a hadsereg bürokratái nem fogadták el a pecsét hitelességét. A sipkások kénytelenek voltak 1769 tavaszán Norrköpingben összehívni az országgyűlést, amelyre szép számmal érkeztek francia, dán, orosz és angol küldöttek. A szavazatok vásárlása, a korrupció minden addigi rekordot megdöntött. A franciák bizonyultak a legbőkezűbbeknek, a kormány lemondatott tagjai helyébe a kalaposok kerültek, akik aztán hamar megfeledkeztek a királyi szövetségesekről.

Adolf Frigyest 1771-ben elérte a gyomrára valamit is adó uralkodó végzete. Egy homárból, osztrigából és kaviárból álló vacsora után gutaütést kapott.