Svédországban a tankötelezettség 7-16 éves korig terjed ki, ami az általános iskolát és a középiskola alsó tagozatát foglalja magában. Ebben az időszakban a gyerekeknek kötelező iskolába járni, az önkormányzatoknak pedig kötelező biztosítani számukra az oktatás minden feltételét, beleértve a tanszereket, a tankönyveket és az iskolába való ingyenes utaztatást is. Léteznek magániskolák is, ahol térítés ellenében tanulhatnak a diákok. A tanév augusztustól júniusig tart.

A svéd oktatási rendszer és a nevelési attitűdök nagyban eltérnek a mieinktől. Az általános iskola 9 évfolyamból áll, vagyis minden 7 és 16 év közötti gyermek és fiatal iskolaköteles. Ha a szülő úgy kívánja, a gyermek már 6 éves korában megkezdheti tanulmányait, de többségük ebben az életkorban ún. iskola-előkészítő osztályba jár. Az általános iskola magába foglalja a 6 éves elemi iskolai és a 3 éves alsó középiskolai képzést.

Svédországban általában reggel 8 vagy 9 órakor kezdődnek az egyes osztályok tanórái, és 14, esetleg 15 órakor mehetnek a diákok haza. A tanárok kötelesek napi 7 órát az iskola épületében ledolgozni, így többségük délután 4-ig marad a munkahelyén. Az egyes tanórák hossza változó, így csöngetés sincs. Egyes órák 60 percesek, mások ennél rövidebbek vagy hosszabbak. A tanórák közötti szünetek is eltérő hosszúságúak. A diákok egyes tantárgyakat más-más összetételű osztályközösségben tanulnak, de többségüket mégis a megszokott osztálytársakkal. Mindez abból adódik, hogy az oktatási célok nagyrészt individuálisak, egyénre szabottak. A hivatalosan előírt évi kötelező óraszám bizonyos kis hányadával a tanuló maga rendelkezik, vagyis a tantárgyak közül azokból vállalhat többletórákat, amelyek érdeklődésének és képességeinek megfelelnek. Többek között ez teszi lehetővé azt, hogy a diákok maguk is aktív részesei lehetnek saját tanulmányi céljaik meghatározásának. A mindenki számára nagy fontossággal bíró három fő tantárgy a svéd nyelv, a matematika és az angol nyelv. Harmadik osztálytól első idegen nyelvként mindenki angolt tanul, és elmondhatom, hogy a svédek többsége nagyon jól beszéli ezt a nyelvet már egészen fiatal korban. Ennek nyilván több oka van: egyrészt az oktatás beszédközpontúsága, másrészt az ország nyitottsága, hiszen a sok külföldi hatására nagy jelentősége van az angol nyelvtudásnak. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a svéd nyelv, logikája és sok szava alapján meglehetősen hasonlít az angolra, így a svéd anyanyelvű személyek lépéselőnyben vannak azokkal szemben, akik nyelve annyira eltérő az angoltól, mint például a magyar vagy a szerb. A második idegen nyelvet a diákok hetedik osztályban kezdik el tanulni, és szabadon választhatnak a német, a francia és a spanyol közül.

Minden tanévben van néhány tanításmentes nap, amikor a pedagógusok és az ifjúsági vezetők különböző fejlesztő tevékenységeket tartanak a diákoknak. Ilyenkor a tanulók oktatófilmeket néznek, sportolnak és csoportaktivitásokban vesznek részt. Ezen foglalkozások előterében általában olyan témák állnak, amelyeket a svéd társadalom nagyra értékel és fontosnak tart, mint az egyenjogúság és a demokrácia, az emberi jogok, a környezetvédelem. A svéd iskola nagy hangsúlyt fektet a szexuális nevelésre is. Láttam olyan ismeretterjesztő füzetecskéket, amelyek fényképekkel illusztrálták a férfi és női nemi szerveket, illetve tabuk nélkül írtak a közösülésről, a fogamzásgátlásról. Az ifjúsági központban, ahol dolgoztam, péntek esténként játékfilmeket nézhettek az érdeklődők, amelyek nem ritkán tartalmaztak szerelmi és enyhébb erotikus jeleneteket is. Mint minden másságé, így a homoszexualitás elfogadása, tolerálása is olyan értékként jelenik meg a svéd társadalomban, amelyet az iskola igyekszik minél eredményesebben közvetíteni a fiatalok felé. A jelszó egyértelmű: egyenjogúság – függetlenül az egyén életkorától, nemétől, bőrszínétől, vallási meggyőződésétől vagy szexuális irányultságától. Hangsúlyoznom kell, hogy a szexuális nevelés tabunélkülisége nem vezet dekadenciához, erkölcsi hanyatláshoz. Nem éreztem azt, hogy a svéd ifjúság erkölcsileg züllöttebb és szabadosabb lenne, mint más országok fiataljai. Sőt, azt tapasztaltam, hogy a tabuk szorításának hiánya egyszerűbbé teszi a szexualitáshoz való viszonyulást és problémamentesebbé a fiú-lány kapcsolatok kialakítását.

A skandináv iskolarendszer egyik leglényegesebb jellemzője és egyben leginkább irigylésre méltó vonása, hogy az oktatás az általános iskolától a felsőoktatásig teljesen díjmentes. A tanulók számára ingyenes az uzsonna, az iskolabusz, a tanszercsomag, az orvosi ellátás. Az általam megismert iskolában a hetedik osztályos diákok tanulásuk megkönnyítése érdekében hordozható számítógépet kapnak az iskolától, amelyet egy éven át szabadon használhatnak és haza is vihetnek. A kommunikációs eszközök iskolai használata Svédországban teljesen természetes dolog, és a törvény nem tesz különbséget felnőtt és gyerek között. A minden polgárnak járó ingyenes oktatás költségeit az állam a magas adókból származó bevételből fedezi. A svéd iskolákban a tanulók minden délben főtt ételt kapnak. Ez általában valamilyen húsétel, amihez a diák szabadon válogathat a 4-5 féle köret és saláta közül, valamint az ebédhez mindig jár tej is. Egy diák akár háromszor is szedhet a tányérjára, az egy személy által elfogyasztható étel mennyisége nincs korlátozva. A vegetáriánus diákok számára húsmentes ételt biztosítanak. Az iskolai ebédlőben (bamba) történő étkezés csak a diákok számára ingyenes, a tanárok kedvezményesen ebédelhetnek 15-20 koronáért, ami jelképes összegnek mondható.

A svéd általános iskola számomra egyik legérdekesebb jellemzője az volt, hogy a nálunk megszokott számszerű értékelő osztályzatok helyett ott 4 osztályozási fokozat alapján történik a megszerzett tudás elbírálása a 8. évfolyamtól: nem felelt meg, megfelelt, jól megfelelt, kiválóan megfelelt. A nyolcadik osztályig a tanulók teljesítményének értékelése inkább csak szóbeli. A diák azért motivált a lehetőleg minél jobb értékelés megszerzésére, mert akkor nagyobb eséllyel juthat be a 3 évfolyamos felső középiskola általa legvonzóbbnak tartott szakára. A tanárok tanuláshoz való hozzáállása biztató, motiváló, de semmiképpen sem túl szigorú vagy követelődző. Egyik tanuló ismerősöm így fogalmazott: „Tanáraink azt az álláspontot képviselik, hogy a diákok önmaguknak és önmagukért tanulnak. Tanulnunk azért kell, hogy utána könnyebben elérhessük céljainkat. Tanáraink nem követelnek túl sokat, általában azt a kevés házi feladatot is úgy adják fel, hogy ránk bízzák, elkészítjük-e vagy sem.” Házi feladat valóban ritkán van, mint ahogy évközi számonkérés, ellenőrző is. Osztálynapló egyáltalán nem létezik, a pedagógusok internetes adatbázisban vezetik észrevételeiket, adataikat, ez azonban meglehetősen nyílt rendszer, a tanulók és a szülők is hozzáférhetnek. A szülők egyébként sincsenek kizárva a tanítás folyamatából, a tanulmányi célok meghatározásában ők is részt vehetnek, illetve állandó visszajelzést kapnak az elért eredményekről. A tanárok az évi munka értékelését is megbeszélik a tanulókkal és a szüleikkel. Az oktatás minden területén az együttműködés igénye tapasztalható. Bukás, évismétlés elméletileg létezik ugyan, de a gyakorlatban nagyon ritka jelenség.

A fenti leírásból jól látható, hogy a svéd iskolarendszer jóval kevésbé szigorú, mint a miénk és a tanulók erősségeit igyekszik kiemelni ahelyett, hogy hiányosságaikra koncentrálna. Magam is tapasztaltam és tanuló ismerőseim is megerősítették, hogy a pedagógusok rendkívül kedvesek, segítőkészek, és az alá-fölérendeltségi viszony helyett baráti kapcsolatot igyekeznek kialakítani diákjaikkal. A tanárok „jó fejek”, beszélgetnek, olykor viccelődnek tanulóikkal, együtt állnak velük sorban az ebédnél, majd együtt fogyasztják el velük azt. A diákok viselkedése az osztályteremben is szabadabb, mint nálunk: sokan sapkával a fejükön, sőt egyesek fülhallgatóval a fülükben ülnek a padban, mi több, akadnak olyanok is, akik csendben kártyázgatnak vagy szó nélkül elhagyják az osztálytermet. Ilyen esetekben a tanár csak ritkán szól, a büntetés pedig csak szélsőséges esetekben fordul elő. Szigorú törvények védik a tanulók érdekeit, mint általában minden polgárét. Kezet emelni a diákokra szigorúan tilos. Mint az iskola igazgatónője elmondta nekem, igen kevés fegyelmezési eszköz áll a pedagógusok rendelkezésére, szerencsére azonban ezekre csak ritkán van szükség, mert a tanulók többsége jól viselkedik. Amennyiben egy tanuló vét a szabályok ellen, a tanár kiküldheti az óráról és szólhat a gyermek szüleinek, illetve az iskola vezetőjének. Súlyosabb esetben, például nagyon sok igazolatlan hiányzás esetén, a szülő bírósági úton is felelősségre vonható.

Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy mit eredményez ez a nagy szabadság, nem vezet-e a fiatalok elszemtelenedéséhez, tiszteletlenséghez, kezelhetetlenséghez ez a fokú egyenrangúság felnőtt és gyerek között. Nos, elmondhatom, hogy általában nem. Azt kell mondanom, hogy ottlétem 10 hónapja alatt nem találkoztam annyi tiszteletlenséggel a fiatalok részéről, mint hazánkban rövidebb idő alatt. A svéd társadalom egészére jellemző kulturált és elfogadó hozzáállás a gyerekek, a fiatalok többségének magatartásában is megfigyelhető. Azt láttam, hogy bár a határok próbálgatása nagyon is jelen van a fiatalok viselkedésében, ezek a kihívó magatartási formák a felnőttek nyugodt és barátságos közbelépésével az esetek többségében könnyen leszerelhetőek, megszüntethetőek. Ez nagy szerencse, mert egy-két eset kapcsán tanúja lehettem annak is, hogy a svédek számára mekkora nehézséget jelent a konfrontáció és a konfliktusok felvállalása és azok hathatós kezelése. Többször feltettem magamnak a kérdést, hogy miként tudja elérni a svéd társadalom ilyen laza határok mellett is, hogy fiataljainak többsége tisztelettudó és fegyelmezett, felnőve pedig lelkiismeretes és törvénytisztelő polgár. Hogy ennek oka valamiképpen a társadalom működésében, és nem csupán a svéd génekben keresendő, azt az bizonyítja, hogy a bevándorló fiatalok többségének magatartása is ezt a mintát követi. Úgy tűnik, a felnőttek autoriter és hatalmaskodó arroganciájának hiánya olyan viselkedést vált ki a fiatalokból, amely nélkülözi a felnőttekkel szembeni dacra és frusztrációra épülő destruktív elemeket, és ezáltal egy harmonikusabb és demokratikusabb társadalmat hoz létre.